JÁTÉK - ÉLMÉNY - MINDENMÁS

Kedves Olvasók!

A héten Pomázon jártunk ismét, ahol régi jó ismerősökkel találkoztunk. Egy másodikos osztálynak tartottunk foglalkozást - vagy nevezhetjük rendkívüli tanórának - a POMPÁS NAPOK program keretében. Nagyon jó kedvűen tértünk haza, és a legkedvesebb mondatokat is őrizzük: "Sziasztok! Gyertek majd máskor is!" Sőt olyan gyerekek is ránk köszöntek, akikkel még decemberben találkoztunk, azóta sajnos nem, de megismertek minket, és az udvaron a nevünkön szólítva köszöntek. És nemcsak gyerekek, tanárok is. Szóval a kapcsolat nagyon jó, az élmények szintén szuperek, a hagyományok pedig mindehhez megfelelő alapot biztosítanak.

A mostani alkalommal főként pünkösdi hagyományokról beszélgettünk, játszottunk tavaszi és udvari játékokat. Olyanokat, amelyeket a gyerekek ezután biztosan újra és újra elő tudnak venni. A pünkösdi királyválasztás kapcsán főként ügyességi játékokat játszottunk. A mese Erős Paliról szólt, nagyon interaktív formában, a gyerekekkel közösen alakult a történet. A végén a szél kapott fontos szerepet a mesében, az volt segítségükre a mese szereplőinek abban, hogy kijussanak az alvilág sötét bugyrából. A szél motívumát továbbvittük, és szélforgót készítettünk, hagyományosan olyat, amelyen a bot és a forgófej egymásra merőlegesek. Kedves fafaragó ismerősünk előre kifaragta a 26 ágat, és ez szolgált alapjául a színes szélforgóknak. Amikor készen lettünk, kimentünk az udvarra kipróbálni.

És ha már az udvaron voltunk, játszottunk néhány kifejezetten udvaron játszható ügyességi és gyorsasági játékot. Használtunk botot, labdát, krétát. Általában minél több eszközt igyekszünk egy-egy ilyen alkalommal bevonni a foglalkozásba. Sajnos csúszásban voltunk, így nem tudtuk teljes egészében kihasználni az udvart, mert egy negyed óra után jött a többi osztály is kifelé. Ekkor visszamentünk a tornaterembe és a tanterembe, ott folytattuk. A gyerekek nagyon élvezték, és mi is. A tanítónéni kiemelte, hogy büszke rájuk, mert aki kiesett, nem duzzogott, hanem szurkolt tovább a társainak, és nem próbált meg senki csalni annak érdekében, hogy ne essen ki.

Ez az osztály nagyszerű kis csapat, a gyerekeken érződik, hogy figyelnek rájuk, hogy foglalkoznak velük. Csupa öröm a közös munka! Bemutatták nekünk az iskolai gálára készült kis műsorukat is, amely csúfolókból állt. Legalább harminc-negyvenféle csúfolót elmondtak együtt, egyszerre, különböző térformákkal összekötve mindezt. Mi csak ámultunk, hogy milyen ügyesek! Csak így tovább! Reméljük még találkozunk!

A Pompás Napok program keretében A játékok ezer arca - Készségfejlesztés a népi játékok segítségével címmel tartottunk előadást az ELTE-n. Az eredetileg 45 percesre tervezett dologból 1,5 óra lett, és még így is bőven maradt mondanivalónk. Az ember eleinte attól fél, hogy nem tudja kitölteni az adott időt, majd ez fokozatosan változik, és a vége az, hogy bőven több anyaggal készül, mint amennyit el tud mondani vagy meg tud mutatni. Mivel ez egy őszi programsorozat bevezető előadása volt, így azt hiszem, nem is baj, ha maradtak kérdések bennünk és a hallgatóságban, mert így lesz honnan folytatni októberben. Már nagyon várjuk!

Az elmúlt két hónap nem volt könnyű időszak az életemben, semmilyen értelemben... emiatt egy picit féltem, hogy milyen lesz a "visszarázódás". Amit mondhatok, hogy minden várakozásomat felülmúlta ez az alkalom. Egész nap fel voltam dobódva utána. És nemcsak én, hanem Rebeka is, akivel közösen tartottuk ezt az alkalmat.

Nagy meglepetésünkre a könyvtár dolgozói, akik a helyszínt és a szervezést biztosították, meghirdették a lehetőséget a Gyakorló Iskolában. Átjött egy elsős osztály, 27 gyermek és a tanító néni. A hely kicsit szűkös volt ahhoz, hogy a 27 gyermek közé a hallgatóság is beálljon, de azért néhány lelkes felnőtt is "bepréselte" magát közénk. Játszottunk 8-10 féle játékot (körjátékot, párválasztót, mozgásos játékokat, ügyességi játékokat stb). A végén pedig szélforgót készítettünk a gyerekekkel. Rebeka nagyon türelmesen magyarázta a kis elsősöknek, hogy miként hajtsák be a színes papír csücskét, és miként szúrják a gombostűt az előkészített ágakba - amiért itt is köszönet a fafaragó barátnak. Fél órás játék után a gyerkőcök visszamentek a tantermükbe, mi pedig módszertani megfontolásokról beszélgettünk a hallgatósággal.

A könyvtárosok elmondása alapján a hallgatóknak fejtörést okoz egy-egy fél év végi feladat során, ha adott készség fejlesztésére kell játékokat keresniük. Ebben próbáltunk hát segíteni nekik, és erre építjük fel a következő tanév hat előadását is. Megnézzük majd, hogy miként tudja egy pedagógus az ugráskészséget, a finommotorikus készségeket, az érzelmi- és társas kompetenciákat (és még sorolhatnánk) fejleszteni. Bízunk benne, hogy tudunk segíteni a leendő és gyakorló pedagógusoknak is, minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk!

További szép napot kívánok mindenkinek!

Bogi

A mai reggel tevékenyen kezdődött, hiszen 7.15-kor már telefonon hívtak a Pátria Rádióból, ahol élő adásban beszélgettem Csenger Ferenccel, a rádió főszerkesztőjével. Kicsit izgultam, sőt nagyon... :-)

Korán keltem, hogy mire hívnak, már teljesen fitt legyek. Tegnap sok zsebpénzzel kapcsolatos cikket, fórumot, tanulmányt olvastam, hogy a lehető legjobban felkészülhessek az interjúra.

A beszélgetés kiinduló pontja a locsolkodásért kapott pénz volt. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a fiúk húsvét hétfőn összegyűjtött pénzének elköltésébe beleszóljon-e a szülő. Azt gondolom eddigi tapasztalataim, olvasmányaim és kutatásaim alapján, hogy egyértelműen nemleges a válasz, ha a szülő azt szeretné meghatározni, mire költse a gyerek a pénzét. Ha helyette hozza meg a döntést, annak sokszor az a motivációja a szülő részéről, hogy meg akarja óvni a gyereket egy-egy rossz kimeneteltől (például, hogy valami haszontalan dologra költse az összeget). Másik motiváció a folyamatos kontroll érzet fenntartásának igénye. Csak egyet felejt el ilyenkor a szülő: hogy lehet, hogy eggyel kevesebb bóvli lesz otthon, de a gyerek így nem részesül a tapasztalati tanulás előnyeiből. Nem tanulja meg, hogy a döntéseinek következményei vannak, illetve nem tanul meg jól dönteni, hiszen nem gyakorolhatta azt. A döntést meghozták helyette, vagy presszionálták egy adott döntés irányába. Bíznunk kell abban, hogy egy-két rossz döntésből tanul a gyermekünk. Ki bízzon benne, és hogyan bízzon majd magában, ha mi, a szülei, rokonai, esetleg tanárai nem bízunk benne?

Más kérdés az, hogy tanácsot lehet adni, sőt szükséges is, amennyiben a gyerek kéri. De a szóbeli instrukcióknál, intelmeknél, tanácsoknál egy még fontosabb dolog van, ez pedig a példamutatás. A gyerek most és később is azokat a sémákat és viselkedési mintákat fogja követni, amelyeket a családon belül tapasztalt, látott. Megmutathatjuk neki, hogyan vezetheti például a kiadásait és bevételeit. Kutatások bizonyítják, hogy már pusztán a tény, hogy leírjuk, mire költöttünk, csökkenti a kiadásainkat, mert szembesülünk esetleges túlköltekezéseinkkel.

Visszatérve a gyerekekre és a kapott pénzre, összességében tehát a szülő adhat tanácsot, felajánlhatja a segítségét, de hosszú távon azzal tesz jobbat, ha nem hozza meg a döntést gyermeke helyett arra vonatkozóan, mire költi a pénzét.

A zsebpénz hasonló kategória, ott is jobb előre tisztázni, mire kapja a gyermek a zsebpénzt, mit szükséges abból mindenképpen fedeznie, és a többi felett szabadon rendelkezhet. Általában emiatt eleve jobb külön kezelni a zsebpénz fogalmát (ami felett a gyerekek szabadon rendelkezhetnek), és külön például a tízóraira szánt pénzt. Ha segítünk értelmes célokat kitűzni, akkor ösztönözhetjük a gyerekeket a spórolásra is. A legfontosabb rendező elv a következetesség. Ha betartjuk mi is a játékszabályokat, és következetesek vagyunk például abban, hogy ha egyszer azt mondtuk, arra költi a pénzét, amire szeretné, és utólag nem sértődünk meg, ha "hülyeségre" költi, már ezzel megteremthetjük a kereteket a tudatos magatartás kialakulásához.

A műsorban még más kérdések is felmerültek, amelyekről fogok még írni. Mára megköszönöm még egyszer a lehetőséget a rádió munkatársainak is! A legtöbbet a kérdésekből lehet tanulni, már most gondolkodom a jövőbeli irányvonalakon Ferenc kérdései kapcsán.

További szép napot mindenkinek!

Ma megjelent több megyei hírlapban és néhány országos napilapban egy olvasói kérdésre adott szakértői válaszom, amelyet most megosztok veletek.

"Tíz éves kisfiam kissé túlsúlyos. Nem szeret különösebben sportolni, viszont valami olyan elfoglaltságra mindenképpen szüksége volna, ami mozgással is együtt jár, ugyanakkor szórakoztató is, és közösségi élményt is nyújt. Arra gondoltam, hogy a néptánc ilyen lehet. Tartok viszont attól, hogy túlsúlya miatt nagyon megviselné a fejlődésben lévő ízületeit, és esetleg tüdővel és szívvel sem bírná úgy, mint a többiek. Mit tanácsolnak?"

Kedves Szülő!

Ezzel a problémával nincsenek egyedül. Az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet szerint az általános iskolások között minden ötödik fiú és minden negyedik lány túlsúlyos vagy elhízott. A jelenség tehát nagyon sok gyermeket, illetve nagyon sok családot érint. Ahogyan Ön is látja, a kisfiának mindenképpen szüksége van rendszeres mozgásra, amely a jó közérzet, az izmok és izületek megmozgatása mellett további jótékony hatásokkal is bír. Javíthatja például a gyermekek – így az Ön kisfiának – tanulási teljesítményét. További fontos tényező a sikerélmény, amely meghatározhatja a kisfia mozgáshoz való későbbi viszonyát. Ha most sikerül egy olyan foglalkozást találnia, amely során valódi sikerélményt élhet át, akkor a jövőben a mozgás a „lételeme” lesz, és a pozitív élmények az önbizalmára is jótékony hatással lesznek.

A néptánc foglalkozások és csoportok sokfélék lehetnek. Alapvetően két módszerrel dolgoznak a pedagógusok. Az egyik a demonstráló-imitáló módszer, amely azt jelenti, hogy a tanár megmutatja az adott táncmotívumot a csoportnak, és mindenki megpróbálja leutánozni. A módszer hátránya, hogy az eleve ügyes gyermekek gyors tanulása mellett sajnos a kevésbé ügyesek hamar „kikopnak” a csoportból, hiszen nem lesz sikerélményük. Ráadásul a néptánchoz való jövőbeli hozzáállásukat is meghatározza egy ilyen tapasztalat. A másik módszer alapja a motívumok kisebb egységekre való bontása, ez alapján a kevésbé bonyolult mozgásformák játékos megtanulása. A kisebb részekből pedig szinte észrevétlenül áll össze a teljes motívum a folyamat végén. Ezzel a módszerrel a kevésbé ügyes gyermekek is ügyesen megtanulhatják a táncmotívumokat, és a „meg tudom csinálni” érzés pozitívan hat a néptánchoz, és általánosan a mozgáshoz való hozzáállásukra. Önnek mindenképpen azt javasolnám, hogy egy olyan csoportot keressen, ahol elsősorban ez utóbbi módszert alkalmazzák. Ha kisebb településen laknak, és nem tudnak válogatni a lehetőségek között, akkor mindenképpen keressék meg a helyi néptánc tanárt, esetleg a művészeti iskolát, ha van, és beszéljen a pedagógusokkal.

Mindenképpen javaslom, hogy a kisfiú életébe iktassák be a rendszeres mozgást, de ezen kívül fordítsák figyelmüket a táplálkozási szokásokra, ha szükséges, azok megváltoztatására is. A mindennapi életükbe nemcsak úgy tudják beépíteni a mozgást, hogy foglalkozásokra járnak, hanem otthon is figyelhetnek erre, így a szív és az ízületek megterhelése is folyamatos és fokozatos, nem pedig hirtelen és intenzív. Az otthoni játékos mozgás, esetleg renszeres torna, futás bevezetése pedig úgy történjen, hogy az egyben egy közös, családi élményt is nyújtson, tehát a szülő és a gyermek együtt mozogjon. Az együtt töltött idő nemcsak a testi, de a lelki egészség szempontjából is fontos.

Tegnap hosszú idő után megtartottam az első foglalkozást az óvodásoknak és szüleiknek. A foglalkozás elnevezése játékos mozgásfejlesztés, de ennél sokkal többről van szó. Jöttek a régi tanítványaim és jöttek újak is. Elmondhatatlanul jó érzés volt látni azokat a gyerekeket, akikkel már hónapok óta nem találkoztam. Először zavarban voltak, hiszen nekik 8-10 hónap hosszú idő. Néhány perc elteltével aztán egymás szavába vágva meséltek és meséltek, mindenről... Alig bírtam elkezdeni a foglalkozást, mert annyi mesélnivalójuk volt, hogy csak na. :-)

A foglalkozás során számos eszközt, dalt, mondókát hívtunk segítőtársul, és volt népzene is terítéken. Nagy sikert aratott egy olyan eszköz, amellyel még nem találkoztak, ez pedig a kreatív ugróiskola. Az alapszőnyegen rakosgatták a téglalapokat, így többféle ugróiskolát is kipróbálhattak kedvükre, nagyon élvezték.

Játszottunk olyat is, hogy rá kellett ülni színes formára, majd amikor megszólalt a zene, elkezdtek szaladni körbe-körbe vagy összevissza a teremben. Amikor megállítottam a zenét, ismét le kellett ülni egy formára. Az egyik kisfiú azonban megoldotta a kérdést, felvette a kezébe a formát és azzal futott, így nem kellett a zene leállásakor visszaszaladni a formákhoz, hanem ott helyben letette és ráült. :-) Nem hiába, a gyerekek sokkal kreatívabbak, és ha nem fektetjük le a szabályokat egészen pontosank, akkor működésbe lép a fantáziájuk, de ez egyáltalán nem baj, örülünk neki...

A foglalkozás után ott maradtak a teremben megnézni a felnőtt táncos próbát, és ámulva nézték a "nagyokat". Aztán odaszaladtam még elköszönni, és az egyik kisfiú ezt mondta:

"Bogi néni, egyrészt azt szeretném kérdezni, hogy most pihenel kicsit? Másrészt nem szédültél attól a sok forgástól? Kicsit sem kavarodott fel a gyomrod?" 50 perc tömény mozgásfejlesztés után még volt ereje a 4 és fél éves kisfiúnak ilyen szépen megfogalmazott és halmozott kérdésekre. :-)

Nem örülünk márciusban a havazásnak, de ha már így alakult, ajánlom figyelmetekbe legújabb szakértői bejegyzésünket: Nagy Ágnes konduktor írását a gyermekek játékos mozgásfejlődéséről.

- A természetes gyermeki megnyilvánulások sorában a két legfontosabb a mozgás és a játék, hiszen ez a fejlődés alapja-

A gyermekek idegrendszerének érését, a fejlődésüket mind a biológiai (gének, hormonok) mind a környezeti tényezők együttes hatásai szabályozzák. A motorikus képességek fejlesztését, optimális szinten tartását tehát ezen tényezők sajátos és bonyolult kapcsoatrendszere befolyásolja.

Az agykéregben minden mozgásos tevékenységből eredő szenzoros visszajelzés lenyomatot képez, így a mozgás kiváltotta ingerek belső agyi reprezentációt hoznak létre. A mozgással történő fejlesztés eredményei és hatásai a transzfer hatásnak köszönhetően változásokat eredményes az értelmi fejlődésben is. A mozgás tehát az egyik legfontosabb eszközünk, melyet hatni tudunk az idegrenszerre.

 A mozgásfejlesztés során kiemelt szempont a gyermekek természetes mozgásigénye. Mindezek kielégítésére egyik legjobb módszer – mely a saját kincsünk is egyben – a népi gyermekjáték, és annak kimeríthetetlen fejlesztési lehetőségei.

A játék során az együttes mozgások a fizikai állóképességet, a nagymozgásokat fejlesztik, melyek elengedhetetlenek az életünk során – akár csak a téri tájékozódóképességet is nézzük (pl.: Cica fogott egeret...). A finommanipuláció fejlesztéséhez szorosan kapcsolódnak az egymás érintésével végzett mozdulatok, a kézfogások, a különböző eszközök használata, az utánzó mozgások (pl.: Szervusz, kedves barátom…). A táncos játékok forgásai, fordulatai és egyéb mozgásai fejlesztik az egyensúlyérzéket, mely kapcsolatban van a ritmuskészség fejlődésével is (pl.: Szegedi polkát én nem járom…). A lateralitás (oldaliság) leginkább a páros játékoknál, táncoknál fontos (pl.: Ántán, ditiom…). A szem-kéz-láb koordináció a finommotoros mozgáshoz képest nagyobb terület irányítását fejleszti – ugrások, labda dobás, kendő leejtése, taps a test mögött. A testséma fejlesztése, ami a mozgásos tapsztalataink során kialakított “térkép” a saját testünkről, szintén fejleszthető a népi játékok alkalmazásával. Ez a belső kép (testrészek elhelyezkedése, más testrészekhez való viszonyuk) a gyermekben a különböző visszajelzések során alakul ki, melyek gyakorlására már az ölbéli játékaink is kiemelten alkalmasak (pl.: Kukorica kása…).

            Ami még kiemelendő a népi játékokkal kapcsolatban az a helyes önértékelés kialakítása és a társadalmi fontosság (önálló, aktív, kreatív személy) – mindezt a legkevésbé didaktikus módon.

            Alkalmazzuk bátran a népi gyermekjátékokat, szerezve ezzel sok-sok önfeledt, boldog pillanatot a gyermekeknek!