JÁTÉK - ÉLMÉNY - MINDENMÁS

Pénzügyi attitűdök, tudatosság és a gyermekkor címen jelent meg első "nem tudományos" cikkem a Pénzügyi Szemle Online-on. Egy hosszabb cikksorozat bevezető cikke ez, ahol azt támasztjuk alá, hogy igenis fontos foglalkozni a korai - elsősorban családi - hatásokkal a későbbi pénzügyi magatartás kialakulását illetően. A fenti linkre kattintva olvashatjátok el a teljes cikket. Ajánlom mindenkinek!

A Pompás napok egy olyan kezdeményezés, amelynek lényege, hogy a kisiskolás gyermekek az iskola intézményében, rendkívüli tanóra keretében, játékos formában ismerkednek meg egy-egy témakörrel. Jelenleg két ilyen témakör bemutatásán vagyunk túl, Gavallér-Kormos Rebekával közösen. Az egyik a Luca nap és kapcsolódó szokások, hiedelmek; a másik pedig a Farsang- és téltemetés. Az első alkalmakat Luca nap környékén tartottuk második osztályos gyermekeknek, a Farsangtemetést pedig a múlthéten első- és második osztályosoknak. A Pompás napok 1,5 órás programot jelent, amely természetesen egy szünetet is magában foglal, így alkalmazkodunk az iskolai szabályok szabta keretekhez. Egy-egy program, legyen az bármely téma köré építve (Luca nap, Farsang, Téltemetés, Húsvét, Pünkösd, Szüret stb.), magában foglalja a gyermekek megmozgatását játékos és táncos formában, a fantáziájuk megmozgatását egy témához illő mesével, és a finommozgások sem maradhatnak el, valamilyen kézműves tevékenység formájában.

A mostani alkalom során kikacagtuk a telet, hogy végre jöjjön a tavasz! Mit jelent ez? A gyerekekkel először is jól bemelegítettünk játszva és énekelve, majd mindenki elmondta, milyen jelmezbe bújt a farsangi mulatságon. Ezután énekeltünk, és meséltünk nekik. A szünet után elkészítettük azt a bábot fonalból, amelyet mindenki hazavitt. A néphagyomány szerint az ilyen bábokat elégették vagy vízbe dobták, mi most azt beszéltük meg a gyerekekkel, hogy mindenki hazaviszi, kiakasztja az ablakba, teraszra, az udvaron egy fára, ahová szeretné (illetve ahová tudja), és a madarak lecsípik a fonalakat, elviszik messzire a rossz tulajdonságokat, a betegségeket, a telet - mindent, amit belecsomóztunk. Mindezek után pedig nem következhetett más, mint egy nagy mulatság játékkal és tánccal, hogy végleg elűzzük a rossz időt.

"Amikor azzal kell szembesíteni valakit, hogy az élet nem egy habos torta, az sosem könnyű, de nem szabad hazudni. (...) Azt hisszük, hogy jó, ha sterilizáljuk a gyerekek számára a világot, pedig nem: tudatosan fel kell készíteni arra őket, hogy a tetteiknek következményeik vannak. S a pedagógiának pont valahol ez lenne a célja, hogy felkészítse a gyerekeket."

Böjte Csaba szavaival kezdjük a mai bejegyzést. Hogy mit is mond ez a számunkra? Azt, hogy abban a korban, amikor teljesen átalakulnak a társadalmi kapcsolatok, az életforma, még jobban figyelnünk kell - akár szülőként, akár pedagógusként - arra, hogy gyermekeink ne felnőtt korukban szembesüljenek azzal, tetteiknek következményei vannak. Erre már óvodás korban el kell kezdenünk odafigyelni. Valószínű azonban, hogy a szülő és a pedagógus visszajelzése kevés. Felhívhatjuk a gyermek figyelmét arra, hogy ha ezt és ezt teszi, akkor ez és ez lesz a következménye, vagy utólag szembesíthetjük azzal, hogy tette milyen következményeket idézett elő. Ezek azonban nagy részt szóbeli figyelmeztetések, és egyetlen személytől származnak. Fontos lenne, hogy a gyermekek a saját kortársaik körében is megkapják azokat a reakciókat, amelyek fontosak lehetnek a társas kompetenciák kialakulásában. Vekerdy Tamás is azt mondja, fontos lenne, hogy a gyermek minél több szituációban és társas viszonyban kipróbálja magát, hiszen így különféle reakciókat, viselkedésmódokat ismer meg, többféle mintát lát.

A digitális kor szülöttei, akiket digitális bennszülötteknek is neveznek, sokkal több időt töltenek a számítógép előtt. "A gyerekek és fiatalok szerte Európában egyre fiatalabb korban kezdenek ismerkedni a világhálóval, és életük egyre több szférájában jelenik meg, vagy kap akár főszerepet az internetezés. Ez a folyamat kétségtelenül számos előnnyel jár, ám nyilvánvalóan veszélyeket is rejt magában." Így kezdődik az EU Kids Online magyarországi kutatási eredményeinek bemutatása, amelyet Ságvári Bence írt. Amikor szakértők vagy laikusok a számítógépezés és főként az internetezés veszélyeiről írnak, akkor gyakran kapnak nagy hangsúlyt az ártalmas tartalmak (például rasszista, pornográf, gyűlöletkeltő stb), vagy a reklámok negatív hatásai. Szerintünk azonban még egy dolog van, aminek nem a számítógépen vagy interneten való jelenléte okoz problémát, hanem a hiánya. Egészen pontosan a valós reakciókra gondolunk, amit a gyermekek (és persze a felnőttek is) a társadalom többi tagjától kapnak egyes döntéseikre vagy valamilyen magatartási formára. Természetesen vannak olyan platformok, amelyek valósidejű szóbeli reakciókat biztosíthatnak, de ezek sem húsvér visszacsatolások, hiszen minden a virtuális térben történik. Tehát az internet és a számítógépes játékok világából kimarad valami, ami elengedhetetlen fontosságú a gyermekek szociális kompetenciáinak egészséges fejlődéséhez.

Azt gondoljuk, hogy ezen a ponton nagyon nagy felelősségünk van nekünk, pedagógusoknak is. Lehetőségeinkhez mérten gyakoroltatnunk kell a gyerekekkel olyan társas szituációkat, amelyekben esélyük van megtapasztalni és megtanulni, a cselekedeteik, magatartásuk, választásuk következményekkel jár, amelyre a társadalom tagjai reagálnak. Az egyszerű vagy bonyolult szabályrendszerrel rendelkező népi játékok kiválóan alkalmasak arra, hogy segítsék ennek a célnak a megvalósulását. Miért mondjuk ezt? Mert amikor a gyermek nem a szabályoknak megfelelően játszik, arra a többiek azonnal reagálni fognak, és ez alapján megérti, mit jelent és milyen további következményekkel jár a szabályszegés. De nemcsak a szabályok betartása vagy megszegése lehet olyan terület, amit a gyermekek csoportjában "gyakoroltathatunk". A párválasztó játékokban is megnyilvánulhat a társak reakciója a döntéshozatalra (kit választottam párnak).

Ilyen és ehhez hasonló lehetőségekről még sokat fogunk írni ebben a blogban. Átalakuló társadalmunkban muszáj ezekről a kérdésekről beszélnünk, és megkeresni azokat - a szó nemes értelmében vett - egyszerű eszközöket, amelyek segítenek nekünk. A népi játékok ilyen eszközök, és nem is igényelnek nagy anyagi befektetést, hát használjuk őket bátran, de mindenképpen tudatosan!

www.igyteddra.hu

Előző bejegyzésünkben arról írtunk, hogy a népi játékok az élményen és a játék örömén túl milyen egyéb készség- és képességfejelsztő hatással bírnak. Ezek közül most kiragadjuk a mozgást, és megvizsgáljuk közelebbről.

Az óvodai, iskolai és tanítási renden kívül (délutáni, hétvégi) foglalkozások során a gyermekek megismerkedhetnek a népi játékokkal és a néptánc alapjaival, később pedig összetettebb formákkal is. Kisgyermek korban azonban az a legfontosabb, hogy a mozgást a mindennapjaik részévé tegyük. Legyen természetes számukra, így észrevétlenül fejlődnek, és nem kell később mindenféle "trükkel" rávenni őket a mindennapi mozgásra.

A kisgyermekek egyik elsődleges megismerési formája a mozgás. Azzal, hogy kialakulnak a mozgásos idegpályák, a mozgásuk is egyre összerendezettebb lesz. Ezért is fontos a motoros funkciókra nagy hangsúlyt fektetni.

Ha a gyermek "lételeme" lesz a mozgás, akkor nem kell majd unszolni. A mozgás beépítése a mindennapokba azonban nemcsak a pedagógusok feladata, hanem a szülőké is. Itt nem arra gondolunk, hogy mindenképpen tornáznunk kell a gyermekkel, hiszen sok egyéb tevékenységbe is be lehet építeni a mozgást. A népi játékok számos lehetőséget biztosítanak arra vonatkozóan, hogy miként is tudjuk a mindennapjaink részévé tenni a mozgást, akár otthon egy esős napon. A legkisebbeknél az ölbéli játékok is tartalmaznak olyan mozgásformákat (höcögtetés), amelyek a fent említett idegpályák fejlődésében segítenek, továbbá fejlesztik a ritmusérzéket, amely később sok egyéb tevékenység alapja lehet. Mindezen túl a szülő és gyermek közötti kötődést, a fókuszált figyelmet is biztosítják ezek a játékok. Később már guggolós, sétálós játékokat is játszhatunk, ezek is olyanok, amelyeket akár a lakásban is megtehetünk, ha éppen nincs lehetőségünk az udvarra vagy játszótérre menni. Nem ördögtől való gondolat a lakásban ugróiskolázni. Azok a gyermekek, akik a foglalkozásainkra járnak, bizony otthon is ugróiskoláznak, mert nem tudnak egy hetet várni a következő alkalomra. Egy későbbi bejegyzésben adunk majd tippeket otthoni ugróiskola elkészítésére. És ha lehet otthon ugróiskolázni, akkor lehet a csoportszobában is. És máris megmozgattuk a gyerekeket, fejlesztettük a téri tájékozódásukat, a különböző ugrástípusokat is megismertettük velük (egy lábról két lábra ugrás, két lábról egy lábra ugrás, páros lábon ugrás stb...). Mellékelünk egy képet az ugróiskola otthoni alkalmazásáról, amely szabadon variálható téglalalapok segítségével a kreativitást is fejleszti, és nem utolsó sorban ezáltal leköti a gyermek figyelmét hosszabb ideig is, hiszen nemcsak egyféleképpen lehet rajta végigmenni.

Az ugróiskola számos néptáncos (és nem csak néptáncos) motívum alapjait készíti elő, ezért is érdemes beépíteni akár pedagógusként, akár szülőként a mindennapokba.

Ma arról szeretnénk írni, hogy munkánk milyen elvek mentén alakult ki, illetve formálódik folyamatosan a mindennapjaink során. Építünk tanulmányainkra,  saját tapasztalatainkra, valamint a pedagógusi visszajelzésekre, és szakmai diskurzusokra egyaránt. Lássuk, mit is gondolunk a népi játékok óvodai megjelenéséről, és azok játékélményen túli világáról...

Az óvoda az a közoktatási intézményi színtér, ahol legnagyobb eséllyel találkoznak a gyermekek a különböző népi játékokkal. Megjelenhetnek az énekes vagy mozgásos foglalkozásokon, csoportos játéktevékenységek alkalmával, produkciók céljából, vagy direkt módon néptáncfoglalkozásokon. Általában jellemző, hogy ezek a játékok elsősorban a játékélmény, a mozgásfejlesztés és a zenei készségek megjelenésére korlátozódnak.Ezeknél a céloknál azonban jóval több pedagógiai, fejlesztési, ismeretközvetítési lehetőség rejtőzik a népi játékokban.

Már az ölbéli játékokban megjelenik a szociális, a kognitív és a személyes kompetencia is azzal, hogy fejlődik a gyermekek testtudata, önképe, valamint ismerete az őt körülvevő környezetről. A mondókák által fejlődik ritmusérzékük, szókincsük, beszédkészségük. A ritmusérzék pedig szoros összefüggést mutat a később igen fontos szerephez jutó matematikai készségekkel. Az ölbéli játékok és mondókák után a gyermekek egyre összetettebb szabályrendszerekkel, feladatokkal, és szituációkkal találkozhatnak a különböző játékokban. A csoportos játékok által közösségi kapcsolatokban szerezhetnek jártasságot. Az ügyességi, szellemi játékok segítik a kognitív kompetenciák fejlődését, valamint a kreativitást. Egy egyszerű fogócska építi a stratégiai gondolkodást. A mozgásos funkciók fejlesztik az erőnlétet, a szöveges részek pedig óriási mennyiségben tartalmaznak ismereteket természeti és személyes környezetről, szokásokról, mennyiségekről, eszközökről, szerepekről… És a felsorolást folytathatnánk a végtelenségig. A szóban forgó kompetenciákat tehát úgy fejleszthetjük, hogy egy mindenki számára elérhető játékkincsből merítünk ötleteket, azokat esetleg továbbgondolva, az adott csoport igényeire, meglévő készségeire szabva használjuk. A népi játékok gazdag tárháza a megfelelő módszertan alkalmazásával a XXI. századi életkörülmények között is költségtakarékos fejlesztő eszköz lehet az óvodások számára.

A népi játékok tehát kiváló lehetőséget biztosítanak az intézménybe kerülő kisgyermekek tanulási folyamatának megkezdésére, és a nagyobbak iskolaérettségéhez szükséges kompetenciák megszerzésére is. Az óvodában így a legkissebbektől a legnagyobbakig mindenki számára jelenthetnek tanulást és fejlődést biztosító eszközt, és természetesen továbbra is nagyszerű játékélményt.

A módszer, amin évek óta dolgozunk, többek között azt hivatott elérni, hogy a népi játékokat minél többször és minél színesebben alkalmazzuk mindennapi nevelő, tanító, pedagógusi munkánk során.

www.igyteddra.hu

Első bejegyzésünket egy jeles naphoz kötjük. Ma február 13. napja van, ebben az évben hamvazószerda erre a napra esik. Mindez azt is jelenti, hogy itt a vége a farsangi időszaknak... A hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a  húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás). Maga a farsangi időszak január 6-ától, Vízkereszttől tart a Nagyböjt kezdetéig. Az utolsó három napot nevezzük a farsang farkának, azaz a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó időszakot. Ez a három nap tulajdonképpen a farsang csúcspontja, ilyenkor rendezik meg Mohácson a Busójárást is. Sok helyen temetik a telet és űzik el a gonosz szellemeket, a betegséget, gonoszságot hangoskodással, felvonulásokkal, ijesztő jelmezekkel.

A farsang egy olyan időszak, amelyet ma is előszeretettel ünneplünk, tartunk bálokat, a kisebbeknek óvodai és iskolai ünnepségeket, így érdemes vele foglalkozni. Azt tapasztaljuk azonban, hogy az intézményekben sokszor a farsangi "bulit" a böjt időszakában tartják. A legtöbben ma már nem tartják a böjtöt, többek között mi sem, de azt gondoljuk, hogy fontos lenne, ha gyermekeinknek megtanítanánk, miért és hogyan alakult ki a farsang, mi a mondanivalója, mi a folyamata stb. Ebbe pedig beletartozik, hogy a hagyományokat követve illesztjük bele intézményeink életébe a farsangot, tehát hamvazószerdáig tartunk mulatságokat, utána már nem. A legtöbb óvodában még most kezdenek farsangolni. De a média sem segíti a mai világ emberét abban, hogy megismerje, megértse a hagyományok lényegét. Erre példa az egyik kereskedelmi csatornán egy nap többször elhangzó rövid sztárműsor bevezető szövege: "A tavasz a farsang és a mulatságok, partik időszaka" És mindez egy igen nagy népszerűségnek örvendő ismert személy szájából... Nem a tavasz, hanem a tél a farsang időszaka, és ez nem most jön, hanem már elmúlik. Apróság, de odafigyeléssel ezt a csorbát nagyon könnyen ki lehetett volna küszöbölni, persze, ők (a műsor szerkesztői és egyéb érintettek) valószínűleg ezt nem is érzékelik.

Kedves Olvasóink!

Ezt a blogot azért indítjuk útjára, hogy hetente több alkalommal nyújtsunk olyan tartalmakat, ötleteket, véleményeket, híreket számotokra, amelyek kapcsolódnak gyermekeinkhez, mindennapjainkhoz, az együtt és a külön töltött időhöz. Az oldalt pedagógusoknak és szülőknek is ajánljuk, hiszen két pedagógus szerkeszti, akik egyben anyukák is, és programjaik a gyakorlati életben egyaránt szólnak gyermekeknek, szüleiknek és nem utolsó sorban pedagógusoknak is.

Kellemes olvasgatást kívánunk, és várjuk a hozzászólásokat!

Szeretettel,

Bogi és Kata

www.igyteddra.hu