A mai reggel tevékenyen kezdődött, hiszen 7.15-kor már telefonon hívtak a Pátria Rádióból, ahol élő adásban beszélgettem Csenger Ferenccel, a rádió főszerkesztőjével. Kicsit izgultam, sőt nagyon... :-)
Korán keltem, hogy mire hívnak, már teljesen fitt legyek. Tegnap sok zsebpénzzel kapcsolatos cikket, fórumot, tanulmányt olvastam, hogy a lehető legjobban felkészülhessek az interjúra.
A beszélgetés kiinduló pontja a locsolkodásért kapott pénz volt. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a fiúk húsvét hétfőn összegyűjtött pénzének elköltésébe beleszóljon-e a szülő. Azt gondolom eddigi tapasztalataim, olvasmányaim és kutatásaim alapján, hogy egyértelműen nemleges a válasz, ha a szülő azt szeretné meghatározni, mire költse a gyerek a pénzét. Ha helyette hozza meg a döntést, annak sokszor az a motivációja a szülő részéről, hogy meg akarja óvni a gyereket egy-egy rossz kimeneteltől (például, hogy valami haszontalan dologra költse az összeget). Másik motiváció a folyamatos kontroll érzet fenntartásának igénye. Csak egyet felejt el ilyenkor a szülő: hogy lehet, hogy eggyel kevesebb bóvli lesz otthon, de a gyerek így nem részesül a tapasztalati tanulás előnyeiből. Nem tanulja meg, hogy a döntéseinek következményei vannak, illetve nem tanul meg jól dönteni, hiszen nem gyakorolhatta azt. A döntést meghozták helyette, vagy presszionálták egy adott döntés irányába. Bíznunk kell abban, hogy egy-két rossz döntésből tanul a gyermekünk. Ki bízzon benne, és hogyan bízzon majd magában, ha mi, a szülei, rokonai, esetleg tanárai nem bízunk benne?
Más kérdés az, hogy tanácsot lehet adni, sőt szükséges is, amennyiben a gyerek kéri. De a szóbeli instrukcióknál, intelmeknél, tanácsoknál egy még fontosabb dolog van, ez pedig a példamutatás. A gyerek most és később is azokat a sémákat és viselkedési mintákat fogja követni, amelyeket a családon belül tapasztalt, látott. Megmutathatjuk neki, hogyan vezetheti például a kiadásait és bevételeit. Kutatások bizonyítják, hogy már pusztán a tény, hogy leírjuk, mire költöttünk, csökkenti a kiadásainkat, mert szembesülünk esetleges túlköltekezéseinkkel.
Visszatérve a gyerekekre és a kapott pénzre, összességében tehát a szülő adhat tanácsot, felajánlhatja a segítségét, de hosszú távon azzal tesz jobbat, ha nem hozza meg a döntést gyermeke helyett arra vonatkozóan, mire költi a pénzét.
A zsebpénz hasonló kategória, ott is jobb előre tisztázni, mire kapja a gyermek a zsebpénzt, mit szükséges abból mindenképpen fedeznie, és a többi felett szabadon rendelkezhet. Általában emiatt eleve jobb külön kezelni a zsebpénz fogalmát (ami felett a gyerekek szabadon rendelkezhetnek), és külön például a tízóraira szánt pénzt. Ha segítünk értelmes célokat kitűzni, akkor ösztönözhetjük a gyerekeket a spórolásra is. A legfontosabb rendező elv a következetesség. Ha betartjuk mi is a játékszabályokat, és következetesek vagyunk például abban, hogy ha egyszer azt mondtuk, arra költi a pénzét, amire szeretné, és utólag nem sértődünk meg, ha "hülyeségre" költi, már ezzel megteremthetjük a kereteket a tudatos magatartás kialakulásához.
A műsorban még más kérdések is felmerültek, amelyekről fogok még írni. Mára megköszönöm még egyszer a lehetőséget a rádió munkatársainak is! A legtöbbet a kérdésekből lehet tanulni, már most gondolkodom a jövőbeli irányvonalakon Ferenc kérdései kapcsán.
További szép napot mindenkinek!
