Nem örülünk márciusban a havazásnak, de ha már így alakult, ajánlom figyelmetekbe legújabb szakértői bejegyzésünket: Nagy Ágnes konduktor írását a gyermekek játékos mozgásfejlődéséről.
- A természetes gyermeki megnyilvánulások sorában a két legfontosabb a mozgás és a játék, hiszen ez a fejlődés alapja-
A gyermekek idegrendszerének érését, a fejlődésüket mind a biológiai (gének, hormonok) mind a környezeti tényezők együttes hatásai szabályozzák. A motorikus képességek fejlesztését, optimális szinten tartását tehát ezen tényezők sajátos és bonyolult kapcsoatrendszere befolyásolja.
Az agykéregben minden mozgásos tevékenységből eredő szenzoros visszajelzés lenyomatot képez, így a mozgás kiváltotta ingerek belső agyi reprezentációt hoznak létre. A mozgással történő fejlesztés eredményei és hatásai a transzfer hatásnak köszönhetően változásokat eredményes az értelmi fejlődésben is. A mozgás tehát az egyik legfontosabb eszközünk, melyet hatni tudunk az idegrenszerre.
A mozgásfejlesztés során kiemelt szempont a gyermekek természetes mozgásigénye. Mindezek kielégítésére egyik legjobb módszer – mely a saját kincsünk is egyben – a népi gyermekjáték, és annak kimeríthetetlen fejlesztési lehetőségei.
A játék során az együttes mozgások a fizikai állóképességet, a nagymozgásokat fejlesztik, melyek elengedhetetlenek az életünk során – akár csak a téri tájékozódóképességet is nézzük (pl.: Cica fogott egeret...). A finommanipuláció fejlesztéséhez szorosan kapcsolódnak az egymás érintésével végzett mozdulatok, a kézfogások, a különböző eszközök használata, az utánzó mozgások (pl.: Szervusz, kedves barátom…). A táncos játékok forgásai, fordulatai és egyéb mozgásai fejlesztik az egyensúlyérzéket, mely kapcsolatban van a ritmuskészség fejlődésével is (pl.: Szegedi polkát én nem járom…). A lateralitás (oldaliság) leginkább a páros játékoknál, táncoknál fontos (pl.: Ántán, ditiom…). A szem-kéz-láb koordináció a finommotoros mozgáshoz képest nagyobb terület irányítását fejleszti – ugrások, labda dobás, kendő leejtése, taps a test mögött. A testséma fejlesztése, ami a mozgásos tapsztalataink során kialakított “térkép” a saját testünkről, szintén fejleszthető a népi játékok alkalmazásával. Ez a belső kép (testrészek elhelyezkedése, más testrészekhez való viszonyuk) a gyermekben a különböző visszajelzések során alakul ki, melyek gyakorlására már az ölbéli játékaink is kiemelten alkalmasak (pl.: Kukorica kása…).
Ami még kiemelendő a népi játékokkal kapcsolatban az a helyes önértékelés kialakítása és a társadalmi fontosság (önálló, aktív, kreatív személy) – mindezt a legkevésbé didaktikus módon.
Alkalmazzuk bátran a népi gyermekjátékokat, szerezve ezzel sok-sok önfeledt, boldog pillanatot a gyermekeknek!
