Mai bejegyzésünk egy igazi szakértői bejegyzés. Molnár Csilla logopédus írását olvashatjátok, akinek ezúton is köszönöm, hogy megírta nekünk gondolatait a népi játékok és a logopédia kapcsolatáról. Íme:
Vajon hogyan kapcsolódhat össze a néptánc/népi játék/népdal a logopédiával? Szerintem nagyon is jól! :) Induljunk ki abból, hogy a néptánc és a népi játékok mozgásban valósulnak meg. Így már cseppet sem meglepő a válasz, hiszen a mozgás és a beszéd fejlődése szinte "kéz a kézben járnak". A beszédhibás gyermekek anamnézisében igen gyakran szerepel bizonyos csecsemőkori mozgásfejlődési állomások (pl. kúszás, mászás) kimaradása, késése, vagy nem megfelelő sorrendje.
Csaknem 10 éve foglalkozom óvodás és kisiskolás korú beszédhibás gyermekekkel, és azt látom, hogy ez idő alatt jóval összetettebb feladattá vált a gyermekek oktatása, és ezzel együtt a nevelésük. Gyakran találkozom olyan iskolába készülő gyermekkel, aki számára hatalmas gondot jelent akár 5 percig egy bizonyos dologra koncentrálni, vagy egy helyben állni, nyugodtan ülni stb. Így nem várhatom el tőle a megfelelő ceruzafogással végzett vonalhúzást, illetve a pontosan végzett hangképzést, hiszen ezeknek a finom mozgásoknak előfeltétele a jól kivitelezett nagymozgás-koordináció.
Sokszor már a logopédiai terápia kezdetén nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermek beszédhibája "csupán" másodlagos, harmadlagos tünet, tehát az "orvoslást" nem csak a beszéd javításával, hanem mozgásfejlesztéssel, vagy egyéb készségfejlesztéssel együtt kell(ene) végezni.
Úgy vélem, manapság egy pedagógusnak rendkívül színes tárházzal kell rendelkeznie ahhoz, hogy felkeltse, és ébren tartsa a gyermekek érdeklődését - a népi játékok, népdalok ismerete és alkalmazása pedig ebben nagy segítséget nyújt, nem beszélve arról, hogy mekkora értéket közvetítünk vele saját múltunkból, megteremtve a lehetőséget a közösségi élményekhez: meséléshez, énekléshez, beszélgetéshez - amiből sajnos egyre kevesebb jut gyermekeinknek. Teremtsük meg számukra ezeket a meghitt pillanatokat!
